Csipkerózsika Hercegnő képek
Csipkerózsika Hercegnő képek
2010. november 8., hétfő
HÓFEHÉRKE
Sok-sok évvel ezelőtt egy gonosz királynő egy fiatal hercegnő,Hófehérke életére tört. A királynő rettentően féltékeny volt a lány szépségére és jóságára.
Hófehérke végül az erdőben, a hét kedves törpénél talált menedéket előle, akik hamar megszerették a szolgálatkész, kedves, jószívű lányt, és megígérték neki, hogy minden bajtól megvédik.
Viszonzásul Hófehérke mindennap meleg étellel és tiszta szobával várta őket. Így éldegéltek boldogan, nem is gondolva arra, hogy meghitt örömüket még mindíg veszély fenyegeti.
Egy reggelen egy öregasszony kopogtatott a törpék házikójának ajtaján. Hófehérke gyanútlanul beszédbe elegyedett vele, és elfogadta a néne kínálta szép, piros almát. Beleharapott és azon nyomban összeesett, eszméletlenül zuhant a földre. A féltékeny királynő álruhát öltött és megmérgezte a hercegnőt.
A törpék keservesen megsiratták Hófehérkét, és egy aranyozott emelvényre fektették. Felváltva őrködtek mellette, és csodálták még holtában is ragyogó szépségét.
Egy nap felséges vendég kelt át az erdőn, egy herceg. Ahogy meglátta az élettelenül fekvő hercegnőt, egy szempillantás alatt beleszeretett, és ösztönösen gyönyörű szája fölé hajolt, hogy megcsókolja. A leány szép szeme nyomban kinyílt, és ahogy az ifjú arcát megpillantotta, tudta, hogy álmai hercege jött el.
A törpék ujjongó örömmel ünnepelték az ifjú párt, Hófehérke és a herceg pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak.
CSIPKERÓZSIKA
Tizenhatodik születésnapján a jó tündérek végül is elmeséltékCsipkerózsikának, hogy Ő valójában hercegnő, és itt az ideje, hogy hazatérjen a kastélyába. Ám a gonosz tündér átka beteljesedett:Csipkerózsika megszúrta az ujját egy rokka orsójával.
Azonnal mély, öntudatlan álomba zuhant. A bátor Philip herceg hallotta hírét a gyönyörű, alvó hercegnőnek. Utat tört magának a kastélyt egyre inkább körbefojtó, gyilkos tüskék között. Csipkerózsika és Philip herceg összeházasodtak, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
HAMUPIPŐKE
Volt egyszer egy fiatal lány, akit csak úgy ismertek: Hamupipőke. Gonosz mostohája cséldként dolgoztatta. A leányka mégsem panaszkodott soha, a temérdek munka mellett jutott ideje kis barátaira.
A házban és a ház körül élő aprónép - egérkék, madarak - segítségére mindíg számíthatott. Kedves volt hozzájuk, és türelmesen elvégezte a rá rótt feladatokat, miközben egy jobb életről, a boldogságról álmodozott. Az állatok azzal viszonozták barátságát, hogy amikor híre kelt a herceg báljának, összefogtak, és egy gyönyörű ruhát varrtak neki, hogy ő is elmehessen a mulatságra.
Ám Hamupipőke rosszindulatú és féltékeny mostohatestérei gonosz örömmel darabokra szaggatták a báli ruhát. Hamupipőke nagyon elszomorodott. Ekkor egyszer csak megjelent Hamupipőke tündér keresztanyja és varázsolt a lánynak egy új, csodálatos ruhát. Úgy tündökölt, mint egy hercegnő, és vidáman indult a bálba.
A herceg abban a pillanatban beleszeretett Hamupipőkébe, amint meglátta. Boldogan, önfeledten táncoltak. Hamupipőke tudta, hogy a varázslat pontban éjfékor megtörik. Ezért aztán, amint az óra elütötte az éjfélt, a herceg legnagyobb megdöbbenésére elvált tőle, és szaladt haza. Futtában viszont elveszítette az egyik csillogó üvegcipellőjét.
A herceg bejelentette ország-világ előtt, hogy azt a lányt veszi el feleségül, akinek a lábára pontosan illik az üvegcipellő. Természetesen Hamupipőke mostohatestvéreihez is eljutott, akik azonban hiába próbálták fel a cipőt, egyikük nagy, bütykös lábára sem illett. Hamupipőke kecses lábára természetesen tökéletesen illett az üvegcipő, és a herceg azonnal megkérte Hamupipőke kezét. Ezentúl igazi hercegnőként élhetett kedvesével, boldogságban.
ARIEL
A végtelen tenger legeslegmélyén élt egy kis hableány Arielnekhívták. A kicsi sellőnek volt egy titkos vágya: szerette volna megismerni az emberek szárazföldi világát.
Gyakran időzött tengeri rejekében, egy barlangban, ahol azoka a kincseket gyűjtötte össze, amelyek az elsüllyedt hajókról kerültek a tenger fenekére.
Egy éjjel Ariel éppen a felszíni habokban fürdőzött, és nagy örömére megpillantott egy hajót. A hajón éppen egy jóképű fiatal herceg, Eric születésnapját ünnepelték. Hirtelen azonban vihar támadt, meglódította a könnyú vitorlást, és a herceg a tengerbe zuhant.
Ariel megmentette őt, és küszködve kiúszott vele a partra. Nézte, csak nézte a megmentett ifjút, kinyilt a szíve, beleszeretett, és azon tűnődött, hogy maradhatna örökre vele.
Ariel Ursulához a tenger nagy hatalmú boszorkányához fordult tanácsért. Megkérdezte tőle, hogyan válhatna emberré. Ursula szerződést ajánlott ha Ariel neki adja a hangját, három napra emberi lábakat kap.
Eric herceg amint a tengerparton sétált, rátalált a gyönyörű ámde néma lányra. Nagyon megtetszett neki Ariel, és hazavitte a kasélyába abban reménykedve, hogy egyszer csak megszólal majd, és elmeséli, honnan jött, ki ő.
Egy délutánon elvitte kocsikázni, hogy megmutassa neki a királyságát. Ariel mérhetetlenül boldog volt, mert a földi élet még izgalmasabbnak bizonyult, mint amilyennek valaha képzelte.
Ariel és a herceg egyre inkább megértették egymást, és egyre több varázslatos pillanatot éltek meg együtt. Végül Ariel vágya beteljesült, a tengeri boszorkány föloldotta a varázs alól, visszakapta a hangját és most már semmi sem állta útját a herceg és a kis hableány boldogságának.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)